Két hónapja lehet hátra - bejelentette, hogy leállíttatja a kezelést

Az angol színésznő közleményben jelentette be: novembertől leállíttatja a kemoterápiás kezelését. "Talán karácsonykor még a családommal lehetek, januárban pedig meghalok" - mondta.

Lynda Bellingham kanadai születésű angol színésznő és televíziós műsorvezető tavaly júliusban jelentette be, rákos beteg, orvosai vastagbél rákot diagnosztizáltak. Lynda akkor még roppant bizakodó volt, többször elmondta, nem fog meghalni. A kemoterápiás kezelések azonban nem hozták meg a remélt sikert: idén augusztusban a rák már áttétet képzett a tüdőn és a májon. A 66 éves, két gyermekes színésznő pedig úgy döntött, utolsó, hátra lévő hónapjait már kórházi kezelések nélkül akarja eltölteni, családja körében. Éppen ezért novembertől leállíttatja  a kemoterápiás kezelést, és nagyon reméli, hogy az utolsó karácsonyát még szeretteivel töltheti.

"Aztán januárban meghalok - nyilatkozta elképesztő bátorságról téve bizonyságot. "El sem tudjátok képzelni, hogy milyen erőt jelentett a támogatásotok" - üzente Lynda a barátainak. "De kérlek titeket, értsétek meg, már jó helyen vagyok. Nagyon lényeges dolog, hogy azt érezd, ura vagy a saját életednek. "

Linda Beliingham angol színésznő és férje. Fotó: Flynet Pictures

Lynda még tavaly áprilisban férjéval. Fotó: Flynet Pictures



Bellingham szervezetében a kemoterápiás kezelések különböző mellékhatásokat váltottak ki, elszíneződtek az ujjai, lábujjai folyamatosan zsibbadnak, gyakorlatilag alig tud járni, mára pedig már sztóma zsákot is kapott. Légzése egyre nehezebb, egykoron csillogó hangját kezdi elveszíteni. A színésznő - mint mondta - családja miatt állíttatja le a kezelést, hogy sem fiainak, sem a férjének ne kelljen végignézni ezt a borzalmas szenvedést és leépülést.

Lynda úgy gondolja, amikor eljön az idő, visszavonul oda, ahol gyerekkorát töltötte és amelyet hazájának tekint. Majd maga köré gyűjti azokat az embereket, akiknek a társaságát élvezni szeretné az utolsó órákban. Temetéséről is gondolkodott már - azt szeretné, ha barátai, hozzátartozói véletlenül sem szomorkodnának, s egy nagy partit tartanának a szertartás után.

"Sajnos a halálom pillanatát nem tudom megszervezni. A haldoklástól nem rettegek. Azt hiszem az az itt maradóknak sokkal rosszabb, mint a haldoklónak. Ha lesz arra egy pillanatom, hogy viszlátot mondjak mindenkinek és utána kapjak egy morfium adagot, hogy szépen elaludjak, akkor ez így rendben lesz. Azt akarom, hogy így legyen vége. Hiszen én eddig is mindig mindent elrendeztem."