Az emberi szem ihlette a fizikusokat egy olyan processzor kifejlesztésére, amely a jelenlegieknél négyszázszor nagyobb sebességgel képes elemezni a keletkező szubatomi részecskéket. Az eszközt 2020-tól alkalmazhatják a nagy hadronütköztetőnél (LHC).
"Az emberi szem ideghártyája, a retina sejtjei helyileg elemzik a látott mintázatokat, amelyekkel az agynak már nem kell bajlódnia, így a kapott vizuális információ értelmezésére összpontosíthat, anélkül, hogy a részletekbe kellene bonyolódnia. Ugyanígy működik a mesterséges retina is: azonnal elemzi a szubatomi részecskék pályáját, amelyek a csaknem a fény sebességével száguldó protonnyalábok ütközése során keletkeznek" - magyarázta Diego Tonelli, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) fizikusa.2013-as leállítása előtt az LHC másodpercenként 40 millió ütközést generált. Mindegyikével több száz töltött részecske született, amelyeket csupán pályagörbéjük alapján lehet észlelni. A nagy hadronütköztető jövő évi újraindítása után a korábbinál magasabb energián ütköztetik a protonnyalábokat, és ennek során az előzőekhez képest lényegesen több új részecske képződik. Az óriási adathalmaz elemzése egyre nehezebb feladat a szakembereknek - olvasható a BBC hírei között. A nagy hadronütköztető gyűrű, az LHC egyik detektora az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nemzetközi részecskefizikai kutatóközpontjában, a Genf közelében fekvő Meyrinben 2013. november 26-án. (MTI/EPA/Adam Warzawa)
Megoldás a mesterséges "retina" lehet, az a processzor, amely azonnal elemzi a keletkező részecskék pályáját. Az így összegyűjtött adatok alapján pedig olyan számítógépes algoritmust állítottak össze, amellyel a komputer automatikusan monitorozza és vizsgálja a részecskék pályáját."Négyszázszor gyorsabban működik, mint a nagy energiájú fizikában alkalmazott bármilyen eszköz. Alkalmazása lehetővé tenné, hogy sokkal érdekesebb adatokat sokkal gyorsabban gyűjtsünk össze" - fejtette ki Diego Tonelli. Tara Shears, a CERN fizikusa, a Liverpooli Egyetem tanára szerint az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet 2020-tól használhatja az algoritmust. Elsősorban olyan kísérletekben alkalmazhatják, amelyek az anyag alapkövei, a kvarkok közötti kölcsönhatással foglalkoznak.
"Ezzel az algoritmussal egy újabb lépést tehetünk a világegyetem megértése felé" - emelte ki Tara Shears.