Sík Sándor-emléknapot tartanak a Szent István-bazilikában

Sík Sándorra emlékeznek szombaton a költő, irodalmár, piarista szerzetes születésének 125. évfordulója alkalmából - közölte a Magyar Piarista Rendtartomány.

A Belvárosi Művészeti Napok és az Ars Sacra Fesztivál keretében tartandó eseményen az ünnepi szentmisét Labancz Zsolt piarista tartományfőnök mutatja be. A program keretében irodalmi konferenciát tartanak, amelynek előadói között szerepel Jelenits István piarista teológus, irodalmár; Borián Tibor  piarista szerzetes, tanár; Koltai András történész, levéltárvezető és Miklós Péter történész.
Késő délután a Szent István téren rendhagyó cserkészperformanszt mutatnak be.

Az emléknap befejező programja A százgyökerű szív című összművészeti est. A darabot, amelynek ez lesz az ősbemutatója, Dóczy Péter színművész álmodta meg és vitte színre. Az összművészeti előadásban prózai részek, mozgásszínházi elemek és Sík Sándor megzenésített versei váltják egymást. Sík Sándor (1889-1963) Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, akadémikus a 20. század legjelentősebb vallásos szellemű lírikusainak egyike. 1903-ban lépett be a piarista rendbe, 1910-től a váci, majd a budapesti piarista gimnáziumban tanított. 1911-ben, Münchenben ismerkedett meg a cserkészmozgalommal, hazatérve a magyar cserkészet egyik alapítója, a Magyar Cserkészszövetség elnöke lett.

Az első világháborúban tábori lelkész volt Péterváradon. 1919-ben tagja lett a Szent István Akadémiának, 1923-tól a Kisfaludy Társaságnak. 1930-tól a szegedi egyetemen tanított, kutatási területe a barokk korszak irodalma volt, az esztétika és a verstan. 1934-ben fejeződtek be az új magyar katolikus kántorkönyv, a Szent vagy, Uram munkálatai, szövegét egységesítette, részben pedig ő maga írta. Népszerű rádió előadó volt, magyar szentekről szóló sorozata könyvben is megjelent. 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában. Budapestre 1945-ben költözött vissza, az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnökeként dolgozott. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Irodalomtörténeti és esztétikai tárgyú művei is igen jelentősek.