Már Teotihuacan lakosai is ittak agávébort

Ősi agyagedények vizsgálata megerősítette, hogy a lakosok tejfehér alkoholos italt készítettek és fogyasztottak az egyik legnagyobb prehisztorikus mexikói városban, Teuotihuacanban.

A kutatók szerint a likőr a legfontosabb élelmiszerek gyakori szűkössége esetén elláthatta eme ősi metropolisz lakosait a szükséges tápanyagokkal.

Teotihuacan – az aztékok náhuatl nyelvén „az istenek városa” – az amerikai kontinensek legnagyobb városa volt Kolumbusz érkezése előtt. Virágkorában mintegy 20 négyzetkilométernyi területet ölelt fel, és a becslések szerint körülbelül 100 ezer embernek adott otthont, akik olyan óriási épületeket emeltek, mint a Tollaskígyó temploma vagy a Nap- és Hold-piramis.

Teotihuacan azonban máig számtalan titkot őriz, a kutatók többek között nem tudják, honnan származtak az ott élők és milyen nyelvet használtak. Rejtélyének megoldása érdekében azt vizsgálják, mit ettek és ittak a lakosok.

Pulque (Fotó: AFP)

Pulque (Fotó: AFP)



A kukorica kulcsfontosságú gabonájuk volt, ám a kevés csapadék és a korlátozott talajvízforrások miatt termesztése kockázatosnak bizonyult. Emellett, míg a kukorica magas kalóriatartalmú, számos létfontosságú tápanyagból, úgymint vasból, kalciumból és B-vitaminokból keveset tartalmaz.

A teotihuacani falfestmények agávékat is feltüntetnek, amelyek küllemüket idézve az aloéra emlékeztetnek. A freskók egy részén az emberek tejszínű alkoholos italt (pulque-t) fogyasztanak, amelyet az agávé nedvéből állítanak elő. A korábbi vizsgálatok utaltak már arra, hogy a pulque segíthetett az ókori embereknek életben maradni. Az agávé ugyanis jobban ellenáll a fagynak és a szárazságnak, mint a kukorica, emellett a pulque létfontosságú kalóriákat, a legtöbb lényeges tápanyagot és probiotikus baktériumokat is nyújthatott.

A korabeli lakosok étkezésének és kultúrájának alaposabb megismeréséhez több mint 300 agyagedény-töredéket vizsgáltak meg a városban (melynek kora a Kr.u. 200-550 közötti tartományra esett) és környékén. A darabokat megtisztították, porrá zúzták, majd megvizsgálták, milyen anyagokat nyelhetett el az edény.

Teotihuacan, a Nap piramisa (Fotó: AFP)

Teotihuacan, a Nap-piramis (Fotó: AFP)



Új módszert alkalmaztak a kémiai üledékek azonosítására, méghozzá egy lipid biomarkert, vagyis apró zsírmolekulát, amely hozzákötődött a pulque-t tartalmazó amfórák kerámiamolekuláihoz. Marisol Correa-Ascencio, a vizsgálat vezetője elmondta, az alapelv szerint amikor megfőzzük vagy eltároljuk az ételt, a lipidek elnyelődnek a kerámiamátrixban és ott betokosodnak. Az összezúzott mintákon így lipidextrakciót végeztek. Hozzátette, ez az első alkalom, hogy ezt a módszert alkalmazzák ókori alkoholos ital azonosítására. 

A kutatók tizennégy olyan töredéket találtak, amely a pulque előállításának legkorábbi közvetlen kémiai bizonyítékát nyújtotta. Kiderült, hogy ezt az erjesztett agávénedvet többek között vázaszerű agyagedényekben tarthatták, amelyeket fenyőgyantával zártak le. Correa-Ascencio szerint a pulque-t nemcsak az elit, hanem a populáció nagyobb része fogyaszthatta, mert segíthetett kiegészíteni táplálkozásukat. Széles körben kedvelt ital volt az aztékok között a spanyolok 1521-es érkezéséig, és máig fogyasztják.

A későbbiekben a kutatók elemezni szeretnék a Közép-Amerika más területeiről előkerült ókori edénytöredékeket is.

A vizsgálatot a Proceedings of the National Academy of Sciences közölte.