Németh József festőművész, az alföldi iskola meghatározó egyénisége előtt emlékkiállítással tiszteleg a Tornyai János Múzeum, a tárlat vasárnaptól látható - tájékoztatta Elek András, a közgyűjtemény sajtóreferense az MTI-t.
A múzeumban kiállított közgyűjteményekből és magángyűjteményekből válogatott, mintegy nyolcvan festmény az életmű minden egyes korszakát igyekszik bemutatni. Németh József 1928-ban született Kaposszerdahelyen.
Nyolcgyermekes család tagjaként már tizenkét éves korában cséplőgépnél dolgozott, hogy famunkás édesapja szűkös keresetét kiegészíthesse, majd szobafestőtanoncnak állt Kaposvárott, ahol 1949-től a helyi képzőművészeti szabadiskolába járt. Tanárai, Bortnyik Sándor és Hincz Gyula biztatására iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, ahol előbb Papp Gyula, majd Bán Béla növendéke volt. Mesterének Szőnyi Istvánt vallotta, és freskófestő diplomát szerzett. Még főiskolás korában járt Hódmezővásárhelyen a Szabó Iván szervezte nyári művésztelepen, majd a diploma megszerzése után az alföldi városban telepedett le.
A hódmezővásárhelyi festőiskola egyik legmarkánsabb egyéniségeként vonult be az ,,alföldi festészet" történetébe. Munkássága egy sajátos történelmi korszakban formálódott és teljesedett ki. Egy olyan időszakban, amikor a kétkezi munkások, az egyszerű szántóvetők vagy pásztorok egyetemes emberi erényeit aktuálpolitikai érdekek érvényesítésére is felhasználták.
A november elejéig látható emlékkiállítást rendező Nagy Imre művészettörténész megfogalmazása szerint Németh József művészetének sajátossága, hogy az illúzionisztikus és ikonikus ábrázolás határmezsgyéjén mozog. Témáit a hajdanvolt paraszti lét világából merítette, emelt horizontú kompozícióin az emberi- és állatalakokat sajátos, szakrális hangulatú léthelyzetekben ábrázolta. 1961-ben elnyerte a Vásárhelyi Ősz Tárlat fődíját, a Tornyai-plakettet, háromszor tüntették ki Munkácsy-díjjal, érdemes és kiváló művész elismerést kapott, 1989-ben Hódmezővásárhely díszpolgárává választották. 1994-ben hunyt el.
