Elterjedtek lehettek a tollas dinoszauruszok

Szibériában felfedeztek egy 150 millió éves kövületet, amely azt sugallja, hogy a tollak sokkal elterjedtebbek voltak a dinoszauruszok között, mint eddig hitték.

Az új nemet és fajt képviselő Kulindadromeus zabaikalicus tollakkal és pikkelyekkel is rendelkezett. Az eredmények azt sugallják, hogy a legtöbb dinoszaurusznak volt tollazata, melyet szigetelésre vagy az ellenkező nem vonzására használhatott, és csak később használta fel a repüléshez.

Mostanáig a tollas dinoszauruszok megkövesedett bizonyítékai Kínából származtak, és a húsevő theropodák csoportját képviselték. Az új lelet egy teljesen más csoporthoz, az úgynevezett madármedencéjű növényevő dinoszauruszokhoz tartozik, ide tartozik az összes ismert dinoszauruszfaj mintegy fele.

A kövület a tollak származási idejét több millió évvel tolja hátra az időben, mint eddig hitték – mondja Pascal Godefroit, a kutatás vezetője. Elmondása szerint ama tény, hogy tollakat most már a dinoszauruszok két különálló csoportjában felfedezték, arról tanúskodik, hogy eme fajok valószínűleg 220 millió éve élt közös őse szintén hordozhatott tollazatot.

A kutatók régóta tudják, hogy a madarak a dinoszauruszok leszármazottai. A 90-es évek közepétől kínai paleontológusok mintegy 20 különféle csoportba tartozó tollas dinoszaurusz maradványait tárták fel, de ezek mindegyike theropoda volt. Ez a csoport öleli fel a Tyrannosaurus rexet és a velociraptorokat is. (Egyes kutatók úgy hiszik, maga a T.rex is hordozhatott tollakat.)

Godefroit és csapata ugyanazon faj – a növényevő madármedencéjű dinoszauruszok – több száz csontvázát tárta fel egy óriási tónak tűnő képződmény fenekén. Az állatok körülbelül 160 millió évvel ezelőtt, a kései jura időszakban éltek.

A kutató szerint a Kulindadromeus zabaikalicus apró volt, körülbelül 1,5 méteres, két hosszú, karcsú lábon járt, és nagyon rövid mellső végtagja volt. Fogai a növények megrágását elősegítő adaptációkról árulkodnak. Csontváza mellső és hátsó végtagjai körül pehelytollakra emlékeztető, hosszú rostokat őrzött meg. Mivel nem tudott repülni, úgy hiszik, ezek szigetelésként funkcionáltak. A lelet emellett sokkal összetettebb tollakkal is rendelkezik, amely az ellenkező nem vonzására szolgálhatott. Hosszú farkát nagy, vékony pikkelyek borították.

A tollakhoz és pikkelyekhez hasonló lágyszövetek fennmaradása rendkívül ritka, ami megmagyarázza, hogy miért került korábban elő olyan kevés tollas dinoszaurusz. A szakemberek szerint ez az első alkalom, hogy madárszerű tollakat fedeznek fel a madarakkal közelebbi rokonságban nem álló dinoszauruszoknál. Mindez felfedi, hogy a tollak valószínűleg a dinoszauruszok legtöbb csoportjánál jelen voltak.

A kutatást a Science folyóirat közölte.