Az antarktiszi medvefókák érzik a klímaváltozást

Az antarktiszi klímában bekövetkező változások hatásai kutatók szerint kezdenek megmutatkozni a medvefóka-populációban.

Három évtized adatai arról tanúskodnak, hogy kisebb tehenek látnak napvilágot, és az életben maradtak életük későbbi szakaszán válnak vemhessé. A genomjukat illetően is rögzítettek némi változást. A kutatók a Nature folyóiratban megjelent tanulmányukban leírják, hogy az egyik domináns klímarendszert érintő változás van befolyással a fókák elsődleges táplálékforrására, a krillre.

Jaume Forcada, a Brit Antarktiszi Felmérés szakembere szerint figyelemre méltó csökkenést figyeltek meg az újszülött borjak méretében és testtömegében. „Több mint 27 év elteltével a borjak 8 százalékkal kisebb testsúllyal látnak napvilágot, és azt is megfigyeltük, hogy a tehenek életük későbbi szakaszán – legalább egy-két évvel később – szaporodnak, ekkor már jóval nagyobbak, mint 30 évvel ezelőtt voltak. Több emlősfajnál megfigyelték már ezt a jelenséget, és általában a táplálékszerzéshez kapcsolható stressz jelzője” – magyarázza.

Antarktiszi medvefóka (Fotó: AFP)

Antarktiszi medvefóka (Fotó: AFP)



A vizsgálat a Brit Tengerentúli Területekhez tartozó Dél-Georgiára összpontosult az Atlanti-óceán déli részén. A hivatal állandó megfigyelőállomást működtet a Madár-szigeten, ahonnan a 80-as évek elejétől követi nyomon a medvefókák viselkedését és egészségi állapotát. A kutatók jelentésükben a populáció hanyatlását közvetlenül az egyre megbízhatatlanabb krillállományhoz kötik.

A különösen rossz években – amikor alig van krill Dél-Georgiánál - minden, velük táplálkozó ragadozófaj utódnemzése kudarcokkal tarkítottá válik, és a partokat elhullott fókaborjak és pingvinfiókák borítják. A krillek nagyrészt még délebbről érkeznek, az Antarktiszi-félszigettől, és a kontinens nyugati oldalától, ahonnan áramlatok révén közelítik meg a térséget.

Eme apró élőlények egyedszáma nagyrészt a tengeri jégtől függ, amely védelmül és táplálékul szolgál nekik, mivel a jégtömbök alján növekvő algákat fogyasztják el. Az Antarktisz nyugati részein azonban a tengeri jég évek óta hanyatlást mutat. A kutatók ezt a figyelemre méltó változást az Antarktiszi Oszcilláció néven ismert légnyomás-ingadozáshoz kötik, amely pozitív fázisában gyakoribb viharokkal, erősebb szelekkel, magasabb hőmérséklettel és több csapadékkal korlátozza a tengeri jég kialakulását.

Antarktisz (Fotó: EPA/Instituto Antartica Chileno/HO)

Antarktisz (Fotó: EPA/Instituto Antartica Chileno/HO)



A kutatócsapat a fókák DNS-ét is megvizsgálta, és feltárta, hogy a tehenek manapság nagyobb genetikai sokféleséget mutatnak, mint 20 éve. Eredendően a nagyobb genetikai variáció – vagy heterozigozitás – jó hír, mivel lehetővé teszi, hogy a populáció jobban ellenálljon a betegségeknek és környezeti stressztényezőknek. Viszont az is kiderült, hogy ez a megnövekedett diverzitás nem jellemző a Madár-szigeten évente napvilágot látott borjakra, részben azért, mert a sokféleség a bikák genetikájától is függ, illetve azért is, mert a környezeti feltételek manapság maguk után vonják, hogy a leggyengébb borjak nagyon hatékonyan kirostálódnak.

Az antarktiszi medvefóka jelenleg nagy egyedszámmal büszkélkedhet, miután teljesen regenerálódott a 20. század fordulójára jellemző túlzott vadászatból. A csapat ugyanakkor figyelmeztet, hogy ha a stressztényezők továbbra is fennállnak, a dél-georgiai populáció is valószínűleg hanyatlásnak indul a sikertelen utódnemzések és a megbízhatóbb krillpopulációkat kereső, távolabbra vándorló egyedek miatt.