Igazságérzetéről beszélt a budapesti könyvfesztivál díszvendége

Pódiumbeszélgetésen vett részt Sofi Oksanen finn író, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. A rendezvényen egyebek mellett szó volt a szerző elnyomottak iránt érzett, regényeiben is megfigyelhető empátiájáról. Az írónak Mikor eltűntek a galambok címmel a fesztiválra jelent meg negyedik magyarra fordított kötete.

Családi történetek mellett erős igazságérzete vezette az olyan feldolgozatlan történelmi témák felé, mint Észtország szovjet megszállása - mondta el Sofi Oksanen író, a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége a rendezvény csütörtöki díjátadója előtt megtartott pódiumbeszélgetésen.

A beszélgetést vezető Winkler Nóra felidézte: ez volt az első alkalom, hogy a magyar közönség találkozhatott a finn apától és észt anyától született szerzővel, akinek Mikor eltűntek a galambok címmel a fesztiválra jelent meg negyedik magyarra fordított kötete a Scolar Kiadónál.

Írói indulásáról szólva Sofi Oksanen elmondta: mindig tudta, hogy alkotni szeretne. "Már amikor megtanultam olvasni, nagyon nagy szeretet alakult ki bennem a könyvek iránt, maci helyett a kedvenc könyveimmel aludtam" - árulta el.

XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál


Könyvek iránti "szerelméhez" a családi hagyományok is hozzájárulhattak, hiszen Észtországban a könyvek nagyon fontosak. Az észtek függetlenség utáni erős vágya annak köszönhető, hogy ilyen fejlett a kulturális életük, az emberek rengeteg könyvet vásárolnak - jegyezte meg az író.

Mint emlékeztetett, a szovjet elnyomás azonban mély nyomokat hagyott, hiszen ezekben az évtizedekben nem volt szabad nyíltan beszélni. De ezt a kelet-európaiak pontosan tudják - tette hozzá. "Emlékszem, mikor húsz éves koromban először olvastam egy angol könyvben a deportálás szót. Nagyon furcsának tűnt kinyomtatva látni" - idézte fel.

Sofi Oksanen szerint a regény éppen abban tud segíteni az olvasónak, hogy más személy szemén keresztül lásson, még ha a történet egy nagyon specifikus helyen történik is. "A legtöbb olvasóm a világban például nem tudja, hol van Észtorság - bár szerencsére Magyarországon nem ez a helyzet -, de ha azonosulni tud egy karakterrel, őt is képes megszólítani a történet. Ha azt olvassa, hogy ezer ember meghalt, számára az csak egy szám, de ha egy ember történetét átéli, akár sírni is tud raja" - fogalmazott.

Elmondása szerint az elnyomottak iránt érzett, regényeiben is megfigyelhető empátiája erős igazságérzetéből fakad, amely gyermekkora óta jellemzi, ezért ha nem írna, valószínűleg jogásznak ment volna.

Nem nehéz összegyűjteni a történeteket, hiszen az emberek sokat mesélnek, meg kell azonban tanulni a sorok között olvasni - szólt munkamódszeréről Sofi Oksanen: "az erőszakról például nem szívesen beszélnek. A Tisztogatásban feldolgoztam egyik rokonom történetét, aki miután fiatal lányként visszahozták a kihallgatásról, soha nem ment férjhez. Gyerekként nem gondoltam végig, mi történhetett vele, de ez a fiatal nő olyasmin esett át, hogy soha többé nem szólalt meg".

A fiatal kora ellenére számos díjjal kitüntetett író elmondta: minden regényéhez alapos kutatómunkát végez, számos visszaemlékezést, történelmi könyvet, egykori folyóiratot elolvas. Regényei harci jeleneteinek megírása előtt például elment egy lőgyakorlatra, majd katonai szakértővel konzultált, hiszen a fotókról nem derült volna ki, hogy milyen fegyvert képes megtartani egy nő.

Sofi Oksanen elárulta, hogy finn nyelvű íróként először meglepte, hogy köteteit elkezdték más nyelvekre fordítani és olyan helyeken is kiadni, amelyek nagyon különböznek Észtországtól vagy Finnországtól. Egy nyugatival például nehéz megértetni a cenzúrát; aki egy stabil országba született, sosem gondolkodik el ezen - hívta fel a figyelmet.

További terveiről szólva a könyvfesztivál díszvendége elmondta: egy saját kiadó felfuttatását tervezi és már dolgozik új regényén is.