Kutatók szerint a háromujjú lajhárnak egyedülálló a hasüregi elrendeződése, belső szervei az alsó bordákhoz tapadnak, így elkerülhető, hogy lefelé lógása során összenyomják tüdejét.
A dél- és közép-amerikai erdőlakó, más néven füstös háromujjú lajhár idejének nagy részét hátulsó lábaival kapaszkodva, lógva tölti, hogy elérje a zsenge leveleket az ágak hegyén, illetve hogy kurkásszon.
Lassú anyagcseréjével egy hónapba is beletelik egyetlen levél megemésztése, emellett testsúlyának harmadát vizeletében és ürülékében – melytől hetente egyszer szabadul meg - képes elraktározni.
Rebecca Cliffe, a Biology Letters folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője szerint ez azt sugallja, hogy gyomra és béltartalma testtömegének figyelemre méltó részét teszi ki. „Korlátozott energiaforrásával energetikai szempontból nagyon költséges lenne – ha nem lehetetlen – fejjel lefelé lógva lélegeznie” – magyarázza.
Füstös háromujjú lajhár (Fotó: AFP)
Úgy véli, sikerült megoldaniuk a rejtélyt: a hasüregben számos egyedülálló összenövés horgonyozza le a szerveket - a májat, gyomrot és veséket-, meggátolva így, hogy azok a rekeszizomra nyomást fejtsenek ki, amikor a lajhár fejjel lefelé lóg.
„Ezek a látszólag ártalmatlan összetapadások valószínűleg fontos szerepet játszanak az állat energiaköltségeiben - mintegy 13 százalékkal csökkenthetik őket - és túlélésében” – szűri le a tanulmány.