Közösségi házat nyitott Tatabánya-Mésztelepen a máltai szeretetszolgálat

Tatabánya mésztelepi városrészében közösségi házat nyitott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, és felzárkóztató programot indít, amelyet az E.ON az elektromos hálózat átépítésével és előre fizetős mérőórákkal segít.

A most átadott közösségi ház a szeretetszolgálat Jelenlét-programjának része, amellyel a mésztelepi komfort nélküli bérlakásokban élő 1200 ember helyzetén próbálnak javítani - mondta az átadáson Vecsei Miklós, a szervezet alelnöke.

A rendszer leglényegesebb eleme, hogy a telepen új rendszerben lehet áramot vételezni, amiért előre fizetni kell. Ezen túl kályhákat adtak a családoknak, hogy télen tudjanak fűteni.

A helyszínt többször meglátogatta Sólyom László volt köztársasági elnök, a kályhákat pedig a tőle kapott támogatásból vásárolták - tette hozzá az alelnök, aki szerint legalább két emberöltő kell az ottani helyzet megváltozásához.

Schmidt Csaba (Fidesz) polgármester elmondta: az önkormányzat a Belügyminisztériumtól támogatást kapott huszonkét közmunkás foglalkoztatására, és ők rendbe tették a telepet. Szintén minisztériumi támogatással, 22 millió forintért létrehoznak egy brikettkészítő üzemet, amelyben mésztelepiek készítenek a városi fahulladékból tüzelőanyagot helyi felhasználásra.

Mező Csaba, az E.ON Észak-Dunántúli Áramhálózati Zrt. igazgatóságának tagja elmondta: Mésztelepen és a hasonló helyzetű Hatostelepen évente csaknem négymillió kilowattóra áramot loptak el, 80 millió forint értékben, ezen túl az állandó üzemzavarok miatt évente 6,5 millió forintot költöttek karbantartásra, hogy a tisztességes felhasználók ellátását biztosítsák.

Mező Csaba közölte: az E.ON olyan rendszert épített ki, amelyben előre kell fizetni az áramért. A teljes beruházás 100 millió forintjába került a cégnek. Azóta a legális bekötések száma ötven százalékkal nőtt és felére csökkent a területen az áramfogyasztás - tette hozzá.

Tatabánya-Mésztelepen az 1900-as évek elején épültek az első házak a kőbánya és a cementgyár dolgozóinak. A hatajtósnak nevezett sorházakban hat család élt együtt, az ingatlan egyik oldalán tüzelőtárolók, a másik végén árnyékszékek voltak. A telepen az 1960-as évek végéig még szinte kivétel nélkül a környező gyárak dolgozói laktak, mára azonban a telep marginális élethelyzetű emberek elzárt világává vált.