Egyre bonyolultabb a kutyák származásának története

Egy új genetikai elemzés szerint a kutyák és farkasok egy 9-34 ezer évvel ezelőtti tartományban, a gazdálkodó emberi közösségek kifejlődése előtt élő közös őstől származnak.

A modern kutyák és farkasok új genetikai elemzése azt sugallja, hogy az ember legjobb barátját a gazdálkodás kialakulása előtt háziasították. Ám eme háziasítás eredete továbbra is rejtélyt képez.

A kutatók a domesztikálás három lehetséges helyszínéről – a Közel-Keletről, Ázsiából és Kelet-Európából – származó farkasok genomját vették szemügyre, és azt mutatták ki, hogy a modern kutyák egyikkel sem állnak szorosabb rokoni kapcsolatban. Sőt, úgy tűnik, hogy a kutyák legközelebbi farkasősei kihalhattak, és nem hagytak hátra vadon élő leszármazottakat.

A háziasított kutyák származása ma is rejtélyt képez. A domesztikálásra utaló fosszilis bizonyítékok 33 ezer évre tekintenek vissza a koponya külleme és az ősi DNS elemzése révén. Ám egy kutyaszerű szemfog jelenléte nem bizonyítja a modern kutyák eredetét, ugyanis, még ha a fosszília háziasított kutyához tartozott is, lehetett zsákutcába jutó, leszármazottakat nem produkáló ág is.

Farkas (Canis lupus) - Fotó: AFP Farkas (Canis lupus) - Fotó: AFP



Az már ismert, hogy a kutyák a 10 ezer évvel ezelőtti időszakra nézve már rendszeresen az ember mellett éltek, és 14 ezer éves temetkezéseket is feltártak, ahol ember és kutya együtt aludta örök álmát. A különféle genetikai vizsgálatok pedig Kínára, a Közel-Keletre és Európára mutattak, mint a modern domesztikált kutyák származási helyére.

John Novembre, a vizsgálat egyik vezetője és csapata teljes, jó minőségű genomokkal szerette volna árnyalni ezt a képet. Teljes génszekvenciát gyűjtöttek be egy Izraelből, Kínából és Horvátországból származó farkasból, hogy így lefedjék a kutya háziasításának lehetséges helyszíneit. Ezt követően feltérképezték egy ausztrál dingó - a vadkutyafaj a tudomány szerint Délkelet-Ázsiából származik – és egy afrikai basenji génállományát. Eme fajták egyikének élőhelye sem fedi le a farkasokét, így abban reménykedtek, hogy a kevés jelét találják a domesztikálás utáni keveredésnek, ami gyakran összezavarja a kutyák és farkasok elválásának történetét célzó kutatásokat. Ezenkívül rendelkezésükre állt egy boxer korábban feltérképezett teljes genomja.

A részletes, teljes szekvenciák lehetővé tették, hogy az egész génállomány tekintetében szemügyre vegyék a genetikai variációkat. Novembre szerint ez azért fontos, mert a korábbi vizsgálatok DNS-töredékekre korlátozódtak. Az új eredmények - melyekről a PLoS Genetics folyóirat számolt be – felfedik, hogy a kutyák nem ugyanazon ágról származnak, ahonnan a modern farkasok, ami Novembre szerint igen nagy meglepetés, mivel ő arra számított, hogy egyszeri vagy többszöri domesztikálásra derül fény, ahol például kiderül, hogy az ausztrál dingó legközelebbi rokona az ázsiai farkas, míg az afrikai basenjié, a közel-keleti lenne. Ehelyett arra derült fény, hogy a kutyák mindegyike egymással áll szoros rokoni kapcsolatban, és hasonló a helyzet a vizsgált farkasoknál is. Mindez azt sugallja, hogy a kutyák és farkasok egy idősebb, mára kihalt farkasszerű ős leszármazottai – mondja Novembre.

Szánhúzó kutyák (Fotó: MTI/EPA/Mircea Rosca) Szánhúzó kutyák (Fotó: MTI/EPA/Mircea Rosca)



Később, a domesztikált kutyák történetének korai szakaszában, kereszteződtek a még mindig vadon élő farkasokkal, így jött létre az a genetikai bonyodalom, ami megnehezíti a szakemberek vizsgálódásait. A szekvenciák azt is felfedték, hogy az első kutyák a kortárs farkasok nagyon apró csoportjából származnak. A domesztikálás időszaka környékén mind a kutyák, mind a farkasok megtapasztalták a populációs palacknyak-effektust – amikor is egyedszámuk jelentősen lecsökkent. A gének nem adnak magyarázatot ennek kiváltó okára, de a farkasok esetén az emberek terjeszkedése és a nagy testű zsákmányállatokért folytatott versengés szerepet játszhatott ebben a folyamatban – mondja Novembre.

Végezetül, az összehasonlítás azt sugallja, hogy a kutyák és farkasok a 9 – 34 ezer évvel ezelőtti tartományban váltak el egymástól, a legvalószínűbb a 11 -16 ezer évvel ezelőtti, a gazdálkodás térhódítása előtti időszak. Ezek az adatok már összhangban állnak a fosszilis leletekkel – teszi hozzá.

A korábbi kutatások arra utaltak, a kutya háziasítását talán genetikai mutáció segítette, ami lehetővé tette, hogy a modern kutyák ősei megemésszék a keményítőt, azaz táplálékot szerezhettek az emberi szemétdombokról. Az új vizsgálat ezért szemügyre vette eme genetikai mutációt, és kimutatta, hogy a mutáció tényleg végbement, de valószínűleg az állatok háziasítása után. A dingók például kétségtelenül kutyák és nem farkasok, ennek ellenére a keményítő emésztését segítő génnek csak néhány másolatát hordozzák.

Dingó (Fotó: AFP) Dingó (Fotó: AFP)



Mindazonáltal, még mindig számos kérdés vár megválaszolásra. A 25 ezer éves tartomány a háziasítás eredetét illetően azért ilyen tág, mert a kutatóknak a génállomány mutációs üteme alapján kell becsléseket tenniük. A mutációk pedig igen ritkák – mondja Novembre hozzátéve, nagyon nehéz megállapítani, milyen gyakran kerül rájuk sor. Ennek legjobb módja, ha összehasonlítják a szülők és utód genomját, ám ezt még kutyákkal nem végezték el. Amint sor kerül rá, finomítani lehet a becsült értékeket.

Ugyanakkor az a felfedezés, miszerint a modern farkasok és modern kutyák inkább testvéri, nem pedig ős-leszármazott kapcsolatban állnak egymással, azt jelenti, hogy a modern DNS-szekvenciák valószínűleg nem fognak árulkodni a domesztikálás eredetéről.

Novembre szerint a kérdés megválaszolásához ősi DNS elemzésére lenne szükség. Eddig azonban a fosszíliákból kinyert DNS-szekvenciák nem voltak teljesek. Mivel azonban a Neander-völgyi ősember teljes génállományát is sikerült már szekvenálni, a kutatók azon igyekeznek, hogy kutya- és farkaskövületekből is teljes génállományokat nyerjenek ki. Novembre szerint számos csoport jó úton jár, így egy ősi kutya teljes genomjának feltérképezésére talán csak 6-9 hónapot kell várni.